A keleti virágot hazájában ugyanaz a szimbólum lengi körül, mint ami nálunk a tulipánt. A gyengédséggel összefonódott tündöklő szépség szemet kápráztató és a körülírhatatlan báj ötvözetének élő képben való megtestesülése a hamvas makulátlanság kísértéséből eredő vágyódás fogalomkörének természethez társított kifejeződése. Amikor eme lélekbe kapaszkodó gyönyör az erekben buzgásra serkenti az éltető vörös folyadékot, a természet tréfájának köszönhetően a vérnyomás hatására az ember elveszíti józan ítélőképességét, és olyan módosult állapotba kerül, ami a csillagokat megszégyenítő magasságokba repítve kifordítja önmamagából, és nyitottá válik a létezés erőiből fakadó örömökre. A népmotívum a tudatvesztés alatt bekövetkező szárnyalásnak az előidéző okát igyekszik elegáns formában megjeleníteni, és a közösségben megbúvó egyén átformált képzeltvilágát a primitív ösztönösségtől egy tudatos gondolatiság felé mozdítani anélkül, hogy megtagadná ennek a lényének azon legalapvetőbb jellegét, ami az atomok halmazát mozgásra, és ezt követően fejlődésre bírta.
Minden kornak megvannak a maga tündöklő pillanatai, amiket aztán a virág színének lassú, de biztos fakulása követ, és ezen időkben a nyitás emléke ad erőt a jelen folytatásához. A dehidratáció napról napra jobban összehúzza a növényt, aminek az éltető nedvesség hiányában a száraz rostok merevsége ad gyorsan múló tartást, mígnem annak is vége. De nem a szirmokban rejlik az élet, hanem a gyökérben.
A pincér szavak nélkül is tudta a kombinációt: konyakot mellé kólával. A Lotus szépségének fényét az évek lecsiszolták. Majd a vendéglő bezárt, és mi hiába kerestünk új helyet, a varázst egyik sem tudta visszaadni. Csakhogy a Lotus újból kinyit. Külseje vonzóbb, mint azelőtt. Bemegyek, a vendéglő jelenlétemtől élővé válik. A felszolgáló tálcájáról asztalomra helyezi a szokásost, és én az italt a pohárban öblögetve arra gondolok, hogy talán a lótusz országában van egy Tulipán, ahol hasonló a hangulat, és egy másik pohárban ugyanaz a konyak kering.
Gratulálok! Az elején megíjedtem, hogy elcsöppen a novella a sok szóvirágtól, majd attól rettegtem, hogy a cirkoványos mondatokban elveszek - féltem, talán te is elvesztél -, de NEM! Már a háromnegyedénél felnevettem: összeállt. A végére pedig egész lett. Jó! Élveztem. Még! Többet!
VálaszTörlésKöszönöm, János! Ez jól esett. Majd igyekszem jobb alkotói ritmust diktálni.
VálaszTörlésNekem is tetszett, hasonlokeppen a vegen allt ossze a kep, mikor elkezdtem olvasni, eszembe se jutott a vendeglo, kocsma, es meg gondolkoztma is, hogy ebbol vajon mi lesz, de tenyleg jo lett, gratulalok ;)
VálaszTörlésKöszi, örülök, hogy tetszett. Azt hiszem, hogy azok számára, akik ismerik a Lotust, ez a kis gondolat sokkal szórakoztatóbb, mint azoknak, akik csak az írásból hallanak róla.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésTetszett a tulipán és lótus kontrasztja, valamint a virág szírmok szimbolisztikája mely az elmúlás problematikájával küszködik.
TörlésMég jövök és bővebben kifejtem :P
Az első része nekem egy tudományos szövegnek tűnt de a második bekezdéstől minden megváltozott. Átvitted egy egészen más realitásba. Nekem ez tetszett a legjobban "De nem a szirmokban rejlik az élet, hanem a gyökérben" ez igazán elgondolkoztatott, szóval összességben jó, én úgy képzeletem el hogy egy tudós vagy akár filozófus aki meg próbálja fejteni a lótusz misztériumát és átviszi ezt a rejtelmes szimbólumot a mindennapi világba. Van benne még pár szimbolikus szó: a piros meg tulipán de azt majd máskor kiemelem.
VálaszTörlésGratula neked :)
Köszönöm a részletes hozzászólást:) Valójában csak egy italozgató ember pillanatnyi elmélkedését kívántam kivetíteni. És persze az elmélkedés szorosan összefügg a vendéglő újbóli kinyitásával, ami egyfajta nosztalgikus mámorba csap át.
Törlés